A Kolping Család életéből
A koronavírus járvány családunk életére is kihatott. Tavaly október óta most szeptemberben tudtuk megtartani először szokásos összejövetelünket.
Persze ez alatt a közel egy éve alatt sem szakadtunk el egymástól, hiszen az internet révén tartottuk a kapcsolatot, találkoztunk a miséken, küldtük egymásnak a híreket és lelket melengető, időnként elszomorító írásokat.
Sajnos elvesztettünk egy újabb Kolping tagot, Garamszegi Marcsit, aki pedig annyira bízott a gyógyulásában. Hiányozni fog személyisége és az ismeretlen szentekről tartott rendszeres ismertetője.
Az elmúlt időszakban azért voltak közös tevékenységeink is. Az úrnapi körmenethez az egyik oltárt szokás szerint mi készítettük el, képviseltettük magunkat a Szent István napi misén és körmeneten, megtekintettük szubjektív tárlatvezetés keretében a Nemzeti Múzeumban a pálos rendről készült kiállítást és részt vettünk az Eucharisztikus kongresszus egyes eseményein is.
Amikor már feloldották a korlátozásokat Kassai Erzsikénél fehér asztalos, jó hangulatú összejövetelt szerveztünk.
Szeptember 15-én megtartottuk az első szokásos együttlétünket, melyen új érdeklődőt is köszönthettünk és István atya is megtisztelt minket jelenlétével. Reméljük a továbbiakban már a szokott rendben folynak majd összejöveteleink, melyre sok szeretettel várunk új érdeklődőket is.
A városmajori Kolping Család meghívására részt vettünk a Kaposfüredre és Somogyvárra szervezett zarándoklaton. Lelki vezetőnk István atya volt, aki Kaposfüreden a Máriaházban kialakított kápolnában tartott szentmisét, ezután pedig ismertetőt hallgattunk meg a ház történetéről. Emmerich Anna Katalin, a látnok apáca megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit “Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. 1881-ben Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Henry Jung három társával átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. A házat rekonsruálták, és ezt építette föl Török Marcell atya Kaposfüreden. Kanadában van még egy hitelesített másolata a háznak. Ezután Somogyvárra mentünk, ahol vezetővel megtekintettük az ásatásokat. (Kb. 3 évvel ezelőtt már jártunk Somogyváron és Szigetváron.) Még romjaiban is impozáns a templom és bencés kolostor, melyet Szent László királyunk alapított 1091-ben. Aki még nem járt arra, javasolom, hogy keresse föl.
2021 október 20-án kirándultunk a Tatai Fényes tanösvényhez. A „Vizek Városaként” ismert Tatán hajdanán több tucat forrás ontotta magából a kristálytiszta forrásvizet. Itt Fényesen törtek fel a legnagyobb hozamúak. 70-es évek elejére szép lassan elapadtak az 1950-es években, a Tatabánya környéki, rendkívüli módon felerősödött mélyművelésű bányászat következtében. A 90-es évek elején sorban zártak be a környék szénbányái, és 2001 májusában egyszer csak újra vízzel telítődtek meg a Fényes-fürdő területén lévő már-már kiszáradt lápok. A források enyhén szénsavas, tiszta vizét már több mint 100 éve élvezhetik fürdésre is az idelátogató vendégek. 1913-ban alakították ki a karsztvizekre épült Fényes-fürdőt, mely a mai napig működik a forrásvidék északi végében. 2015-ben épült ki az egyedülálló, 1350 méter hosszú cölöpsétány, melyen számos információs tábla segít felfedezni a lápvidék páratlan állat- és növényvilágát, a forrásvidék látnivalóit. A szigorúan védett természetvédelmi terület 2006 óta a világ legértékesebb vizes élőhelyeit védő nemzetközi Ramsari Egyezmény helyszínei közé tartozik. A tanösvény leglátványosabb része a közel 4 hektár nagyságú, mesés láperdőben, a Nagy-Égeresben kiépített szakasz a kilátótoronnyal.
November első hetében szokásosan meglátogattuk a Farkasréti temetőben elhunyt Kolping tagjaink és néhány, korábban plébániánkhoz tartozó halottunk sírját, ahol egy-egy imát mondtunk és mécsest gyújtottunk. Nem hagytuk ki a 48-as szabadságharcban részt vevő Kálló esperes, valamint stigmatizált Galgóczi Erzsébet sírját sem. Akik más temetőben nyugszanak, azokért a központi helyen imádkoztunk és gyújtottunk gyertyát.
November 11-én megtartottuk a vezetőségválasztó közgyűlésünket. A korábbi tisztségviselők lettek újraválasztva. Prézes Kocsis István plébános, elnök Dr. Simon Ágnes, titkár Tóthné Dr. Makk Ágnes, gazdasági felelős Kassai Mihályné.
Szeptember, október és november hónapok második szerdáján pedig a szokásos összejövetelünket tartottuk délelőtt a plébánián. Minden érdeklődőt szeretettel várunk ezekre az alkalmakra.
